Hol vannak a jogvédő szervezetek ?

A mi nap során érdekes körkérdésre bukkantam az egyik vajdasági napilap internetes oldalán. A közvéleménykutatás oka a Szerbiában uralkodó nagymértékű korrupció elleni, szükséges állampolgársági összefogás és segítségnyújtás hiánya. Vajon miért nem érkezik kellő számú feljelentés korrupciós ügyekben? Miért hallgatnak az "áldozatok"? A kérdésre 4 általános alternatíva olvasható, melyek a következők:
"1.Nem szeretek árulkodni/ 2.Félek, hogy fény derülne a kilétemre/ 3.Jelentettem már, semmi eredménye nem volt/ 4.Jelentettem, eredménye is lett". A hozzászólásokat olvasva azonban, azt hiszem pár válasz lehetőség kimaradt! Például nem tér ki arra az alternatívára sem, hogy tegyük fel jelenteném, de nem tudom hol, milyen módon, nyelven tegyem azt meg... Magam is számos alkalommal tapasztaltam, hogy a lakosság emberi-, kisebbségi-, fogyasztói- és egyéb- jogainak érvényesítése az egyének szintjén passzivitásba torkollik. Vegyük példának a magyar többségű települések áramszolgáltatásának instabilitását. Ezalatt napi 1-3 kisebb-nagyobb intervallumú áram kimaradást lehet érteni, mely arra tökéletesen elég hogy az elektromos berendezésekben károkat okozzon. A szolgáltató nem csak nem hajlandó kijavítani ezen problémákat, hanem tudomást sem vesz évek óta ezen területekről érkező bejelentésekről. Vagy vegyük a kettős nyelvtörvény példáját, mely szerint a magyar nyelv használatát kötelesek biztosítani a nyilvános ügyintézésben ott, ahol a magyar lakosság aránya eléri a 20%- ot. A valóságban a magyarul beszélő ügyintézők száma elenyésző és az emberek többsége nincs is tisztába ezen lehetőségeikkel. Az történelmi hatások által bekövetkezett általános politikai elzárkózás hatalmas problémát jelent vajdasági kisebbségek számára, csak úgy mint az általános korrupció felszámolásában. A fő problémát pedig talán nem is a félelem, vagy a körkérdésben felsorolt válaszlehetőségek jelentik, hanem a jogvédő szervek általi kellő mértékű tájékoztatás és a hatékony érdekképviselet hiánya!

B.B.

Semmi sem változik, avagy nyílt nacionalizmus továbbra is

Facebookon nyílt, uszító propagandát folytatott az újvidéki Gépészeti Szakközépiskola angoltanárnője- olvasható a 021- es rádió honlapján. A tanárnő a szerbiában élő kisebbségek és a homoszekszuálisok elleni erőszakra buzdított mindenkit. "A kisebbségeknek soha nem lehetnek akkora jogaik, mint a többségi nemzetnek, ez itt a mi szerb földünk!"- jelentette ki Facebook oldalán. Persze egyáltalán nem meglepő, hogy a következményekről egyenlőre senki sem beszél...

B.B.

Szobor sorsok - sorstalanságok

Barát István fotója

Nagy felháborodást váltott ki Vajdaságban a 2011. március 13.-án, Adán felavatott Damjanich Jánost ábrázoló emlékmű. A szobrot Budakalász önkormányzata adományozta a délvidéki testvértelepülésének. A 48’-as szabadságharc tábornokát szerb származása ellenére, mivel a császári-királyi hadseregben (azaz magyar oldalon) szolgált, hazájában nemzetárulónak tekintik.  Akaratlanul is ott motoszkálhat bennünk a kérdés, hogy vajon hol szolgálhatott volna máshol az aradi vértanú abban az Európában, ahol akkor még nem mi magyarok voltunk kisebbségben egy nagyobb birodalom határőrvidékén…? Az eset történelmi hátteréről Pál Tibor délvidéki történész nyilatkozott a Magyar Szó című napilapnak. Elmondása szerint a szerb részről tapasztalható Damjanich-gyűlölet abból a neki tulajdonított, ám általa valójában bizonyítottan ki nem jelentett mondatból fakad, mi szerint minden szerbet ki kell irtani, ezért utolsónak ő fogja fejbe lőni saját magát. "Még ha mondott is volna ilyesmit, abból is az látszana, szerbnek vallotta magát. Mindez azonban tárgytalan, mert a történetírás bebizonyította, hogy e kijelentést utólag, valamikor a 19. század nyolcvanas éveiben adták a szájába" – jelentette ki a történész. A tények és a szakavatott vélemények ellenére is a Szerb Haladók Pártja mindent megtesz a mellszobor eltávolítása érdekében. Hát legyen…, ám amennyiben a szerbek nemzetsértőnek tartják, a magát szerbnek valló Damjanich János hadvezér emlékművét akkor Iustitia kiejtené mérlegét kezéből, ha nem emelnénk fel szavunkat a Szabadka főterén levő Jovan Nenad szobor évtizedes provokatív jelenléte miatt. Ugyanis Jovan Nenad elárulva a magyarokat a török elleni harcban, inkább népírtásba és rablóhadjáratokba kezdett. Számos magyart, székelyt, románt és szász nemzetiségűeket fosztott ki és ölt meg kegyetlen módon. 1927. november 28.-án a város főterén szobrot emeltek neki, tobábbítva azt az üzenetet, mellyel az 1848-ban harcoló szerb felkelőket is bátorították egy olyan vajdasági szerb állam létrehozása érdekében, amely „nem tart igényt a magyarokra és semmilyen más kisebbségre sem. Bács- Bodrog vármegye 1941- ben ideglenesen visszakerült az anyaországhoz és ekkor a bevonuló honvéd katonák ledöntötték ezt, ám a kilencvenes években fellángoló szerb sovinizmus idején újra felállították az eredeti szobor pontos mását - tették mindezt hatalmi céljaik jelzése képpen, a nacionalista Milošević- rezsim magyarokra is ránehezedő kegyetlen időszakában.

B.B

2011.08.06.